torpehrt@citromail.hu minden jog fenntartva!                                                                                                                                                     Mese március idusáról MESÉLŐ: Szervusztok gyerekek! Remélem ágyban vagytok már. Valakivel. Ma a hős szegénylegényről mesélek nektek, ha megtalálom a kontaktlencsémet. Egyszer volt, mert kétszer nem lehetett, volt egyszer egy legény. Egyik nap így szólt hozzá az édesapja. APA: / hörgés / MESÉLŐ: A fiú rögtön tudta, hogy az apja látszólag az ágyon fekszik, de a halálán van. LEGÉNY: Édesapám! Ne féljen! Én szerzek orvost, ha kell, a föld alól is. MESÉLŐ: Azzal fogta a lapátot s elindult a temető felé. Ment, mendegélt, haladt a korral. Aztán hirtelen megállt, de akkor már Pesten volt. Szembe jött vele egy lóvasút. LEGÉNY: No, azt hiszem sínen van az életem. MESÉLŐ: Mielőtt azonban ütötte volna a ló a parasztot, egy kabátba és őszbe burkolózott férfi elrántotta a vonat elől. LEGÉNY: Nem tudom ki vagy idegen, de köszönöm! ŐSZ FÉRFI: Szólítson csak tanár úrnak, fiam! Jöjjön, meghívom egy mokkára! MESÉLŐ: Azzal betértek egy kávéházba. Odabent már forró volt a hangulat és a kávé. Valaki a dohányzóasztalon állt és szivarozott. Odébb kisebb tömeg. Egy bajuszos alak váratlanul felkiáltott. Aztán oldalra is. BAJUSZOS: Emberek! 37 fokos lázadásban égek . A koffein már kezd hatni. Menjünk a múzeumhoz és csináljunk kulturált forradalmat! Mindenki vigyen magával esernyőt, az életszínvonal esni fog. Ne engedjétek, hogy kordonblővel állítsanak meg benneteket! MESÉLŐ: Az emberek követték kirohanását, s meg sem álltak, amíg mentek. A szegény legény is elindult, követte a tömeget, őt követte az ősz férfi, az őszt követte a tél, azt a nyár, s így tovább. A múzeumkertben ott lapult az eltévedt Nemecsek, a nép pedig esernyőt nyitott a világra s várta a szózáport. BAJUSZOS: Emberek! Azért jöttünk össze, hogy ne legyünk széjjel. Ma megdöntjük a rendszert és kinyomtatjuk követeléseinket. Van belőle pont tizenkettő. Szabadítsuk ki Táncsicsot! Szabadítsuk ki Willyt! Válasszunk magunknak csillagot: vöröset, sárgát, szabad madárként repüljünk az ózonlyuk felé, és tulipános jókedvünkben húzzuk meg narancsbőrös kulacsunkat! Aztán menjünk a csatába, ahol elesettek leszünk ugyan, de legalább lesz esélyünk a felemelkedésre! MESÉLŐ: A legény csak nézett, mint Norbi az új apura, aztán az ősz férfihoz fordult. LEGÉNY: Nekem orvosra van szükségem! Nincs időm előadóestekre. Édesapám beteg. Lázasan készülődik a másvilágra. ŐSZ FÉRFI: Édes fiam! Itt sokáig nem lesz más világ. Ne reménykedjen az édesapád, hogy halálos iramban jobb létre szenderülhet. LEGÉNY: Az én apám egy érzékeny ember. Ha nem éli túl ezt a betegséget, abba belehal. MESÉLŐ: Így vitatkoztak még egy darabig. Közben az emberek abbahagyták a tüntetést, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy szabadságot, vagy népszabadságot követeljenek. A  bajuszos csalódottan indult kelet felé. A lejtőn megindulva így szólt a legényhez: BAJUSZOS: Látod, legény, egy fecske nem csinál nyarat. LEGÉNY: S melyik az az egy? MESÉLŐ: Egész úton hazafelé ezen gondolkozott. A szobába érve ismerős illat csapta meg az orrát, mire az vérezni kezdett. LEGÉNY: Édesapám! Mondjon valamit! APA: / hörög / LEGÉNY: Ismerem a hörgést. De ne féljen, édesapám, jön az orvos, mert magával akarja megvívni a haláltusáját. MESÉLŐ: Azzal a fiú fogta a kulacsát, s lelket próbált önteni az apjába. Az öreg húzta még pár napig, aztán már csak tolni tudta. Ennek a mesének nincs tanulsága, nincs vége, és nincs slussz poénja. De ez nem baj, hiszen úgy is sírva vígad a magyar. Jó éjszakát gyerekek!                                                                                                                                 Megnyitó Fürdőszoba. A fürdőben állnak: Aranka a fiatal nő fürdőköpenyben, polgármester öltönyben, fürdőruhás lányok mint énekkar. A szöveg alatt híradó szerű képeket látunk az elmondottakról. NARRÁTOR: Ma, 19 óra 28 perckor Glatz Aranka fürdőszobájában ünnepélyes                         keretek között a város polgármestere megnyitotta  a kádcsapot.                         Köszöntő beszéde után a Hamvas arcok elnevezésű leánykórus                         adott műsort, majd az épület házmestere magasztalta Aranka                         karcsú termetét és kibontakozó haját. A kád megtelte után a                         polgármester átvágta a fürdőköpeny zsinórját és énekszóval,                         valamint sóvárgó szemekkel kísérték Aranka testét a tusfürdővel                         dúsított fürdővízbe. A megnyitó után Aranka kivételével                         mindenki elhagyta a fürdőszobát, majd az előszobában elhelye-                         zett vendégkönyvbe írták gondolataikat. Aranka és az egész                         város büszke volt arra, hogy a mai nap ismét egy fürdővel                         lettek gazdagabbak.